Megyeri Dániel

Ha kell, írógép vagyok, és szöveget, tartalmat állítok elő. Ha kell, rigorózus korrektor vagyok, és betegeskedő szövegeket gyógyítok. Ha kell, menetrendeket igazgatok. Ha kell, rendezvényszervező vagyok, és szálakat fogok össze. Ha kell, operatőr vagyok és képekre vadászom. Ha kell, egyénieskedem a közösségi médiában. Van, amikor mindezt egyszerre csinálom, mindezt egyszerre csináljuk. Ugyanis az Indigónál zsonglőrkaméleonok, kaméleonzsonglőrök vagyunk. Kaméleonokkal azonban sohasem zsonglőrködünk.

1985-ben születtem az Oroszlán jegyében. Az aszcendensem is Oroszlán. Ebből az következik, hogy LeoLeo vagyok. Amióta az eszemet tudom, a történetek érdekelnek. A történetek felépítése, sodrása, narratívája és dramaturgiája. Fordulatai és csattanója, ritmusa és dallama. Így lettem előbb humán és angol szakos nyikhaj, majd országos Petőfi szavalóverseny dobogósa, majd az ELTE-BTK filmelmélet-filmtörténet szakos hallgatója. Filmesztéta lettem, újságíró, főszerkesztő, rovatvezető, rádiós műsorvezető, olykor kreatív gondolkodó. Elindítottunk egy folyóiratot. A Prizma Filmművészeti Folyóirat azóta is él, s virul. 11 éve zenélek, énekelek, dalszövegeket írok. Főleg angolul. Mert a blues anyanyelve az angol.

2014 végzetes augusztusában az Indigo munkatársa, majd, a komfortzóna magamhoz idomulása után, ügyfélkapcsolati vezetője lettem. Megismerkedtem az „üzleti siker” fogalmával, ami pazarul elfér a szótáramban az addigi „üresjárat” mellé.

Történeteket alkotunk egy olyan világban, ahol sokszor fordítva tartják a könyveket, vagy már a borítónál azt hiszik, hogy a harmadik fejezet közepén tartanak.

admin