Lomniczi Gergely

Bölcsészből lettem mérnök, mérnökként dolgozom bölcsészek között. Ez a kettősség kíséri végig az életemet, de mára rájöttem, hogy nem kioltják, hanem erősítik egymást. Be tud szippantani egy-egy érdekes történelmi probléma elemzése, rá tudok csodálkozni a természet sokszínűségére, de közben lenyűgöz az alkotó ember leleményessége vagy éppen a műszaki rajzok sterilen megbízható világa.

Ha már minden gyanúsan gömbölyű, és előre kell látni a buktatókat; ha egyre gyorsulva száguldunk a lejtős pályán és kellene egy kiszámítható szeglet, amiben megvethetjük a lábunkat; ha a be nem látható útszakaszon is pontosan tudni szeretnénk, hogy hová fogunk megérkezni – akkor előveszem a mérnöki énemet, kalkulálok, számítok, elemzek, és kettős vonallal aláhúzom a végeredményt. Ha azt vesszük észre, hogy folyamatosan beszélünk, de senki nem érti; ha folyamatosan beszélnek hozzánk, de egyáltalán nem értjük – akkor előveszem a bölcsész énemet, és lefordítom mindenki által érthető közös nyelvünkre azt, amilyen eredményre a mérnök jutott.

Másfél évtizednyi kommunikációs munka után csatlakoztam az Indigo-hoz. A másfél évtized alatt sokféle kihívással találkoztam, amiket nemcsak túléltem, hanem mindből meg is maradt valami a mai napig. Így aztán van bennem kommunikációs frontvonalban dolgozó szóvivő, ezer fős rendezvényt lebonyolító szervező, kommunikációs rendszereket alapjaitól összeállító stratéga, vagy éppen könyv- és kiadványszerkesztő. És a legfontosabb: a munkáját alapvetően élvező ember.

Szabadidőmben vonzanak a hegyvidéki erdők, a vizek, az adriai nyár és a finnországi tél, és minden egyéb, ami három gyerekkel együtt elérhető.

admin