Beleszerettem egy utcalányba

Életemben első alkalommal jelentkeztem valahova: a Totalbike Yamaha-túrájára tesztelőnek, mert vonzottak a vadonatúj motorok és az, hogy olyasmit tegyek, ami nem szokásom.

Elsősorban az MT10-esre voltam kíváncsi, mert érdekelt, létezik-e egyáltalán ilyen motor. Kiválasztottak a jelentkezők közül, múlt pénteken elmentem a Yamaha Harmatihoz és átvettem a gépet. Kiderült tehát, hogy létezik ilyen motor: R1 technika és geometria, 160 lóerőre butítva, kisimítva alsó és középső fordulatszám-tartományban, magas és széles túra (vagy milyen) kormánnyal, burkolat nélkül, elöl kis fejidommal, benne két sci-fi rovarszem, felette egész magas plexi. Beindítás után azt hittem, mellettem valaki berúgott valami régi Rotax-blokkot, azt hallom. A Yamaha elékelt sornégyesének egyesek szerint V4-es hangja van, szerintem alapjáraton szelepes fűkasza, olyan hatezerig széttuningolt V2, a szép hang pedig nyolcezer felett, bizsergető remegés kíséretében jön meg, ami összességében azt a hatást kelti, hogy most együtt szétkúrjuk a téridő kontinuumot. Gondolom, ez az új R1-es alapérzése, ami itt jócskán finomítva jelenik csak meg.

Az MT10-es kiváló motor. Tényleg. Jó futómű, jó fék, nyomatékosra hangolt, felül elszabaduló blokk, gyorsváltó, hiperkompakt felépítés, amitől idom nélkül persze úgy néz ki, mint egy hatalmas motorblokk-gombóc köré a designerek szabadnapján installált házi készítésű hobbieszköz. Első este kiderült, hogy nekem túl puhára van állítva a futómű, főképp a hátulja, kanyarokban pumpált is rendesen, de nem kezdtem állítgatni, gondoltam, az Iván által beharangozott túrán amúgy is sétatempó lesz.

rudimotor2

Szóval a motor nagyon jó. A városban is nagyon jó volt, ezres létére szinte ultrakönnyű, túrán is nagyon jó volt, szépen fordul, emeli az orrát, ha kell, elindul. A baj az, hogy mindezt valahogy lélektelenül, szintetikusan teszi. Hiába állítottam át a gázreakció-váltót rögtön a Yamaha Harmati Attilája által melegen ajánlott standard módból A-módba, hiába tettem offra a kipörgés gátlót, hiába lehetett szépen csúsztatni a hátulját, emelni az orrát, élmény csak az ésszerűség és a közlekedésbiztonság határain messze túl, szarrá forgatva, kipréselve belőle a szuflát, rohadék módon provokálva a határait, az igazi koszos motorozási stílusban jön elő, szóval akkor, amikor már senkinek, se a motornak, se a motorosnak, se a világnak nem jó igazából, esetleg pályán, oda meg nem ilyennel megyek.

A jó érzés, a ritmusos, folyékony motorozás világában az MT10-es nulla, azaz nulla élményt ad, cserébe viszont hibátlanul működik, nem szemétláda, tökéletesen uralható és kiszámítható. Vasárnap elmentünk vele kettesben motorozni, kiderült, hogy ha lenne rajta rendes utasülés, tök jó túramotor lenne, mert rendületlenül rendes srác két személlyel is. Ja, a szombati túráról hazafelé a 2-es úton azért kicsit elengedtem, a nevetséges kis fejidomra szerelt plexinek 200-ig egész normális a szélvédelme, ami azért elképesztő, mert ugye az ember az MT10-esen nem hasal, hanem ül, én pedig nem vagyok olyan kicsi.

A szombati nap élménydózisa akkor következett, amikor Szlovákiában cserélgetni kezdtünk és én átültem az XSR900-asra. Bassza meg, bár ne tettem volna! Miért kellett ezt megint? Van énnekem három gyerekem, és motorom, kocsijaim, dobfelszerelésem, két cégem, egy hektár elvadult szőlőm a Szent György-hegyen, minek énnekem minderre megint rádobni a szerelmet? Én, aki világéletemben a hasalós sportmotorokért rajongtam, azon az aljas szombati napon, azon a gonosz Yamaha-túrán beleszerettem egy burkolat nélküli, soros háromhengeres utcalányba!

rudimotor3

Egy fekete, egyenes kormány mered előtted keresztben, kis, kerek, (sajnos) digitális műszerfal, hátrahúzod a startkapcsolót és… alapjáraton semmi. Szépen jár a háromhengeres. Kis gázra kezdődik a műsor, az a műsor, amit csak háromhengeres blokk képes előadni, az a műsor, amiért mezítláb, egy szál gatyában, egy fej hagymával a zsebemben elmegyek bárhová, pedig még el sem indultam a motorral. Na, ami eztán jött, az 18-as karikás. Vad, küzdős, borzongással, meglepetéssel, váratlan húzásokkal és igazi gyönyörrel teli szex, akarom mondani, motorozás. Kipörgés gátló off, gázreakció-választó A-módba, s  megyek is Iván Duke-jának nyomában. Fordított első villa és állítható futóművek ide vagy oda, ez az utcagyerek nem pontos, nem fegyelmezett és nem szolgálatkész. Ide-oda megy, mocorog elöl-hátul, ha húzod neki, tör ki a fara, kanyarban nagyjából tartja az ívet, de mindez nem számít, mert olyan, mint aki ilyen akar lenni, ilyen a személyisége, az egyedi stílusával varázsol, a váratlan húzásaival inspirál, odaadóan rád mászik és kihozza belőled az ősi ösztöneidet, felszínre hozza benned a harcost és a hőst. Pontosan ez kell az elkényelmesedett, félig elpusztult értékeket dédelgető, szintetikus sportmotorokkal hencegő motoros-fogyasztóknak! Az, hogy újra ott legyél a valóságban, ahol nem a te elvárásaid és akarotod szerint történnek a dolgok, ahol új értelmet nyer a hálaadás, hogy sikerül beleédesgetni a vadat a kanyarba, ahonnan kifelé úgy üvölt, olyan orgiasztikus hangon dicsőíti az életet, a sebességet és a szabadságot, amilyen hang talán adatik valakinek máshol is, de már az is nagy szerencse, ha megtörténik veled a háromhengeres XSR900-ason.

A hétvége következményeként nem csupán egy új szerelemmel lettem gazdagabb, hanem úgy néz ki, hogy a jövőben Totalbike külsős szerzőjeként fogom szórakoztatni a téma iránt érdeklődőket, s önmagamat.

______________________

A szlovákiai emberkísérletről bővebben tessék elolvasni a Totalbike vonatkozó cikkét.

Merena Rudolf

Vélemény, hozzászólás?